Azzal ma már a legtöbb ember tisztában van, hogy ahhoz, hogy az állam valamit adni tudjon, ahhoz azt a pénzt valahonnan be is kell szednie. A nyugdíjban, ellátásban, járadékban és egyéb járandóságban részesülők száma 2012-ben 2.869.026 fő volt.

Ezt a nyugdíjrendszert már akkor sem lehetne fenntartani, ha a magyar demográfia válság nem súlyosbítaná a problémát.

A társadalombiztosítás jövője komoly veszélyben van, mivel az öregségi index (65 évnél idősebbek száma osztva a 14 év alatti fiatalok számával), valamint a kivándorlók száma is folyamatosan növekszik. Ezért mielőbbi nyugdíjreformot kellene bevezetni. A születések számának csökkenése, valamint a kivándorlások számának folyamatos növekedése együttesen veszélyezteti a társadalombiztosítás stabil működésének jövőjét.

A Népesedési Kerekasztal úgy látja, hogy a nyugdíjrendszer hosszú távú stabilitásának kulcsa ezekben a problémákban keresendőek. Ennek eredményeképpen a nyugdíjreform kérdésének mielőbb napirendre kell kerülnie, mivel ennek megoldása – pártoktól függetlenül –  a kormányzatra tartozik.

A nyugdíj rövid története

Nem is olyan régen még egyáltalán nem volt nyugdíj, mindössze 85 éve létezik ilyen fogalom, Magyarországon 1928-ban jelent meg az erről szóló törvény. Célja az volt, hogy megvédje az időseket az éhínségtől. Ebben az időben a várható élettartam 48 év volt. Tehát az emberek átlagosan 48 éves korukban meghaltak. A nyugdíjkorhatárt is ehhez igazították, méghozzá jóval az átlag életkor fölé, 65 évre.

Nagyon kevesen élték meg a nyugdíjas kort, és azokat, akik megélték, csak nagyon kevés ideig kellett eltartani. Ne feledjük, hogy akkoriban a nyugdíj maximum az éhenhalástól védett meg. A nyugdíjrendszer tőkével fedezett volt, ingatlanok álltak mögötte, azaz volt egy vagyon, amiből a nyugdíjakat fizették.

Ezt a vagyont a második világháború idején a kormány felhasználta, az épületek egy része megsemmisült, és bevezették a felosztó kirovó rendszert, amikor is nincsen semmiféle vagyon, amiből fizetnék a nyugdíjakat. Ez egy óriási piramis játékhoz hasonlít, ahol a befizetők (aktív dolgozók) pénzéből fizetik ki a nyugdíjasokat.

A Sztóyai kormány népszerűségi okokból 60 évre csökkentette a nyugdíjkorhatárt, és négyszeresére emelte a nyugdíjakat. Manapság is hasonló a helyzet. Egyik kormány sem meri csökkenteni a nyugdíjakat, sőt néhány éve még 13. meg 14. havi nyugdíjakat akartak szórni, hogy ezzel szerezzék meg a hatalmat. Természetesen a nyugdíjasok most már úgy gondolják, hogy ez igenis jár nekik.

Hogyan állunk ma?

Mára a nyugdíj fogalma egyenlő lett egy időskori 20-25 éven át tartó fizetett szabadsággal, ahol a fizetésünk 70-80%-át minden további nélkül megkapjuk, és mellé további kedvezményeket is igénybe vehetünk, mint például az ingyenes utazás. A férfiak átlagosan 60,4 a nők 58,4 éves korukban mennek nyugdíjba.

A várható élettartam jelenleg nőknél 78 év, férfiaknál 71. Természetesen ennél nagyon sokan jóval hosszabb ideig is élnek.

Amire számítani kell, az a nyugdíjkorhatár fokozatos emelkedése (már most is 65 év azoknak, akik 1957 után születtek), a nyugdíjak csökkentése, megadóztatása, kiváltságok visszavonása.

A nyugdíjban, ellátásban, járadékban és egyéb járandóságban részesülők átlagosan fejenként 100.533 forintot kaptak az államtól a különböző címeken, ami így összesen 288.431.790.858 forint kiadást jelent az államnak.

De honnan van ez a pénz?

Természetesen az aktív keresők befizetéseiből. De kik ők, és mennyien vannak? Az alábbi korfa Magyarország népességét ábrázolja az 1869-es évben. Látható, hogy jóval több fiatal volt, mint idős, illetve nagyon kevesen voltak, akik megélték a 65 éves kort.

Magyarország korfája 1869

Magyarország korfája 1869

Bár a csecsemőhalandóság nagyobb volt, mint ma (ez látszik az 5-9 évesek hirtelen csökkenésében), a korfa egy egyenlő szárú háromszögre hasonlított. Ilyen korfa mellett könnyű nyugdíj ígéretet tenni, hiszen a rendszerbe bekerülő „új belépők” (gyerekek) jövőbeni fizetése garantálni tudja az idősek ellátását.

A rendszer látszólag működőképes. Vessünk egy pillantást az alábbi grafikonra, amely az élveszületések (piros) és a halálozások (kék) számát mutatja meg. Látható, hogy 1980 körül a két vonal metszi egymást. Innentől kezdve fogy a magyar népesség, azaz kevesebb gyermek születik, mint ahányan meghalnak.

Élveszületések és halálozások

Forrás: profitline.hu előadás

Az élveszületések grafikonján két csúcspontot figyelhetünk meg. Az első csúcs Ratkó Anna nevéhez fűződik, aki abortusztilalmat és gyermektelenségi adót vezetett be, hogy fenntartsa Magyarország létszámát. Részben a sok, családra vágyó fiatal, részben a harminc éve életbe léptetett születésösztönző intézkedések következtében az 1974-es és az 1975-ös év újabb demográfiai csúcsot hozott.

2013-ban a korfa így néz ki:

Korfa 2013 magyarország

Forrás: wikipedia

A két demográfiai csúcs közül az első most ért el abba a korba, amikor tömegesen kezdenek nyugdíjba vonulni. Ez egy óriási megterhelést jelent a nyugdíjrendszernek, de a második hullám az, amitől a legtöbben tartanak. (Jelenleg Magyarország 38,1%-a 50 év feletti.)

Az UN World Population Prospects 2008 –as kimutatása szerint Magyarországon 2040-től várható a “nyugdíjkatasztrófa”, ugyanis ekkor mennek majd a legtöbben nyugdíjba. A következő generációra egyre nagyobb teher fog nehezedni, és számítások szerint ekkorra már egy aktív korú embernek el kell tartania egy nyugdíjast.

Maygarország demográfia 2040

A korfa két csúcsán lévő emberek ekkor érik majd el a nyugdíjkorhatárt. Az alsó részen elhelyezkedő aktív korú és dolgozó emberek képtelenek lesznek eltartani ennyi embert.

Mert kik is tartják el a többieket?

Vegyük a mai korfát, és azokat az embereket, akik elvileg dolgoznak. Ez a 18-62 éves korosztály. Persze ebből nem dolgozik mindenki, hiszen vannak diákok, munkanélküliek, stb.

Korfa dolgozók

Forrás: profitline.hu előadás

De nézzük csak meg jobban: ebből vegyük le az inaktívakat (világoskék), a rokkant nyugdíjasokat (sötétkék), a minimálbéren dolgozókat (lila),

Nézzük, mennyien maradnak? (piros)

Korfa eltartók

Forrás: profitline.hu előadás

Ebből még vonjuk le, hogy majd a fele állami alkalmazott, akit szintén a többiek tartanak el.

A KSH által definiált létminimum jelenleg 85.960 forint, az átlag nyugdíj pedig 95,616 forint. Már most sincsen túl nagy mozgástere annak, aki csak az állami gondoskodásra hagyatkozik, de ezek a kilátások nagymértékben fognak romlani az elkövetkező évtizedekben.

Ehhez érdemes még hozzákalkulálni egy rosszabb szcenáriót is, amikor is mondjuk éppen egy 2008-2009-es válsághoz hasonló recessziós időszakban válik tarthatatlanná a nyugdíjrendszer.

Összefoglalva, akármilyen jól is keresel jelenleg, a nyugdíjad biztosan jóval kevesebb lesz, mint a mostani nyugdíjasoké.


Még ha sikerül is időben nyugdíjba menned, semmi nem garantálja, hogy a meglévő nyugdíjakat ne csökkentenék (sőt biztosan fogják), hiszen egyszerűen az ország nem bírja el a rengeteg kedvezményt és kiváltságot, amit a nyugdíjasok kapnak.

Persze a nyugdíjasok elég nagy szavazóbázis, ezért ehhez kell egy tökös kormány, aki bevállalja, hogy nem lesz népszerű az idősek körében, de attól, hogy halogatjuk, a helyzet nem oldódik meg.

Tanácsot, véleményt kérnél? Kérj személyes, vagy ingyenes online pénzügyi tanácsadást!