A strukturált kötvények célja, hogy kiemelkedő hozamot érjünk el, mindezt természetesen tőkegaranciával kombinálva – kockázatmentes ingyen pénz! Legalábbis az ügynökök ezt próbálják beadagolni, ha nem nézünk rá alaposabban a szerződési feltételekre.
De mit is takar a strukturált kötvény elnevezés?
A termékbe fektetett tőke és annak kamatozás valamilyen más termékhez (részvények, kötvények), vagy mutatóhoz (tőzsdei mutató, devizák átváltási aránya, stb.) van kötve. Sok esetben 2 részvényhez kapcsolódik a termék, így a hozam ennek a két vállalat teljesítményének függvénye. Ezen felül jellemző még az ilyen termékekre, hogy általában közepes (3-4 év) futamidővel köthetőek, valamint a minimális kezdő befizetés (sokszor milliós) nagyságával a tehetősebb rétegeket próbálják magukhoz csalogatni. (Privátbankárok személyes megkereséssel vadásszák az ügyfeleket.)
Az ígéret: jóval az egyéb tőkegarantált termékek feletti hozamok (akár 10% felett)
Itt jön a csavar. Ha csak ennyi lenne az egész, akkor ez mindenkinek megérni (kivéve persze a bankot).
A beígért hozam csak adott feltételek teljesülése esetén érhető el. Ilyen feltétel lehet – a 2 részvényes példánál maradva – hogy mindkét részvény pozitív eredményt érjen el. Ha csak az egyik részvény is a kezdőérték alatt van a futamidő végén, máris 0 a hozamunk. De legalább a tőke megmaradt (Leszámítva persze a költségeket…), hiszen tőkegarantált.
A második csavar: feltételes tőkegarancia!
(Maradjunk továbbra is a fenti példánál.) A tőkénket a bank csak abban az esetben garantálja, ha egyik részvény sem lépi át a határértéket. Tegyük fel, hogy ez az érték 60% (kezdőérték: 100%). Ha a 2 vállalat közül akármelyik is 40%-nál többet esett a futamidő alatt, akkor a másik hozamától függetlenül ez a csökkenés a teljes befektetett tőkénket terheli. Például ha „A” részvény 40%-ot hoz, de „B” 50%-ot esik, akkor nem hogy kamatot nem kapunk, de a befizetett tőkénk felét is bukjuk. Ennyit a garanciáról.
(Ezen felül sok ilyen termék magában foglal egy automatikus visszahívási opciót is. Ez röviden azt jelenti, hogy ha a részvényeink egy bizonyos határszint felett hoznak adott vizsgálati időpontban, akkor azonnal visszahívják az alapunkat; megkapjuk a tőkét plusz a szerződéses hozamot arra az évre, de a további gyarapodásból kizárnak.)
Ne feledkezzünk meg a költségekről sem.
A strukturált kötvényekhez általánosságban 2 féle költség kapcsolható. A megkötésnél azonnal fizetnünk kell egy pár százalékos (pl. 3%) jegyzési jutalékot, amit azonnal le is vonnak. Ez nagyrészt az üzletkötői apparátus jutalma, amiért szállítottak egy újabb ügyfelet. Ezen kívül a kapcsolódó értékpapírszámla díját terhelik évente a meglévő állomány alapján (mértéke változó).
Mindemellett lehetnek további költségek attól függően, hogy mihez kötődik a termékünk (pl.: alap költségei).
A termék a rengeteg lehetséges kimenetel közül csak abban az egy esetben produkál pozitív eredményt, ha a két részvény egyesével a kezdőérték, és az ígért kamattal növelt érték között áll a futamidő végén. Ha például a kamat 25% (teljes futamidő alatt) a feltételek fennállása esetén, és a részvényeink 105% és 110%-on állnak, akkor nyerünk vele.
Az összes többi esetben bukunk:
- Legalább egy részvényünk nem éri el a 100%-ot, de a küszöb felett vagyunk: visszakapjuk a költségekkel csökkentett tőkénket. (Infláció miatt már ez sem ugyanazzal az értékkel bír.)
- Mindkét részvény nyereséges, de legalább az egyik szárnyal: megkapjuk a beígért hozamot, de relatív veszteséget könyvelünk el. Ennyi erővel beletehettük volna a pénzünket külön-külön a két részvénybe, és a sikeresebb részvény után learathattuk volna a pluszhozamot.
- Egyik részvényünk küszöb alatt teljesít: a „rossz” részvény veszteségével megegyező tőkeveszteség ér minket. (Szélsőséges esetben szinte az egész tőkénket elbukhatjuk egy rossz részvény miatt, miközben a másik részvényünk csúcsokat döntöget.)
A nem részvényekhez kötött strukturált kötvényeknek is hasonlóak a kimenetelei. Ahhoz, hogy eldöntsük, érdemes-e belevágni, előtte muszáj utánaszámolnunk. Zsigerből egyetlen szakember sem tudja megmondani, hogy jó-e vagy sem a termék.
Véleményem szerint a legnagyobb hiba a strukturált kötvényekkel, hogy teljes mértékben átadjuk a gyeplőt a befektetésünk felett. Nyereséget csak a futamidő végén érhetünk el (jobb esetben), addig a pontig azonban robotpilótára állítottuk a tőkénket, és semmilyen variálási lehetőségünk nem marad. Kivehetjük ugyan a pénzt, de akkor elkönyvelhetjük a veszteséget is.
Másik nagy problémája a strukturált kötvénynek a lejárata. Effektíve tőzsdézünk! Ha az (példában szereplő) egyik részvény átmenetileg gyengélkedik (küszöb alatt van), akkor várható javulás reményében nem adnánk el, hanem inkább kivárnánk. Itt erre lehetőség sincs. Ehelyett a másik részvény pozitív teljesítményét is lenullázzuk, sőt, lehúzzuk ugyanarra a szintre, ahol a másik áll.
Ugyanakkor a strukturált kötvények között is találhatunk olyant, ami megfontolásra érdemes lehet.
Sajnos nagyon sokan úgy kötnek ilyen szerződést, hogy nincsenek tisztában a szerződés buktatóival. Ezen felül meg kell jegyeznem, hogy a szerződés ismerete önmagában nem elég! A mögöttes termék ismerete legalább annyira fontos, mint maga a szerződés.
A strukturált kötvényeknél ugyan kevesebbet ígérő, de lényegesen jobb, kevésbé komplikált termékek is megtalálhatóak a piacon. Tájékozódjon róluk, mielőtt döntene.
